Gárdonyi Géza Emlékház, Agárd

A nagy magyar író szülőházában 2009-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Heves Megyei Múzeumi Szervezet új emlékkiállítást rendezett be. A tárlat bemutatja Gárdonyi Géza életének legfőbb állomásait, irodalmi munkásságának kiemelkedő értékeit. A tárlókban naplója és műveinek legszebb kiadásai mellett néhány eredeti, személyes tárgya is megtekinthető. A látogatók megismerkedhetnek alkotói módszerével, írói munkásságával, bepillantást nyerhetnek különleges titkosírásába, megismerhetik a megfejtés kalandos történetét. Az épületben egy korabeli eszközökkel és bútorokkal berendezett konyhát is láthatnak az érdeklődők. Az emlékház szomszédságában 2011 nyarán elkészült az Egri vár kicsinyített (rönkvár) másolata, amely alkalmas arra, hogy történelmi játék keretében idézzék fel az érdeklődőknek a magyar történelem egyik dicsőséges eseményét.
Térkép

 

Gárdonyi Rönkvár

Gárdonyi RönkvárA gárdonyi rönkvár az Egri vár kicsinyített mása, Gárdonyi Géza szülőháza mellett épült meg Agárdpusztán. A Rönkvár hozzájárulhat a hősies helytállásról való emlékezet fenntartásához hasonlóan Gárdonyi Géza regényéhez, az Egri csillagokhoz. Ha meglátogatják a rönkvárunkat , reményeink szerint közelebb kerülnek az akkori korhoz, a régi emberekhez; a regény történései élményszerűbbek lesznek a rönkvárbeli kalandok után. A gárdonyi várkapitány végigkalauzolja őket a váron, a kazamatarendszeren, és természetesen bepillantást nyerhetnek a várvédő vitézek életébe.
Térkép

 

Kaktuszkert, Agárd

Magán kaktuszgyűjtemény és egyéb érdekességek. Az érdeklődők megismerhetik a kaktuszokkal kapcsolatos bánásmódot, tanácsot kérhetnek. Aki nem tudja, vagy nem akarja átültetni a saját növényeit, hozza el azokat, és közösen elvégezzük.

  • Bemutató
  • Fényképezkedés a nagy kaktuszok mellett.
  • Vásárlási lehetőség.

Térkép

Sarvajcz körösztje

Sarvajcz körösztjeDinnyés határában, a Velencei-tó nádasainak partján áll ez a kereszt, ott, ahol Sarvajcz Lajost, a kiváló “tóbírót” (pákász, vadász, csónakos) egy szörnyű vadászbaleset után holtan hozták partra 1928 decemberének viharos éjszakáján. A szomorú történetet neves vadászírónk, Széchenyi Zsigmond beszéli el “Ünnepnapok” című könyvében.

“…A követ – ki egyébként nyugodt, megfontolt vadász hírében állott -a közeledő viharfelhők láttára, a ladik ülőpadkájára állt, hogy onnét, a kilátást akadályozó nád felett, jobban tájékozódhasson. Váratlan széllökés billentette meg a ladikot, melyből a követ, egyensúlyát vesztve, puskástól kifordult. Elég mély ott a tó vize, két méteren felüli. Sarvajc Lajos, hogy kisegít-se a pórul járt követet, annak felnyújtott puskacsövét találta elkapni, annál fogva húzta. Eközben a puska, melynek tusába a vízbe esett ember fogódzkodott, elsült, s a lövés a szerencsétlen ladikos combját találta.
A megrémült követ, mihelyt sikerült ladikba kapaszkodnia, menten a sebesült bekötözéséhez látott. Zsebkendővel, valamint saját magáról leszaggatott, hamarjában széthasított fehérneműfoszlányokkal. A seb, habár eleinte erősen vérzett, nem mutatkozott veszélyesnek. A kötés is szorosnak tetszett és látszólag hamarosan elállította a vérzést. Bár az igen hiányos világítás, a kitörőben lévő vihar, az ide-oda ingó ladik, ráadásul még a szörnyű izgalom, rendkívül megnehezítette az erek alapos lekötését.
Életveszélynek eleinte nyoma se látszott. A sebesült sem panaszkodott, sőt nyugodtan magyarázta a csáklyafa használatának módját, hiszen immár a követen múlott, sikerül-e partot érniök.
De akinek kezében sosem volt csáklyafa, az még fényes nappal, nyílt vízen sem sokra megy vele. Nemhogy viharban, sötétben, nádban kanyargó szűk csapáson. Ketté is tört hamarosan, tehetetlenné bénítva a ladikban levőket.
Kétségbeejtő helyzetében, minden tőle telhetőt megpróbált a nyomorult követ. Kötözte a sebet, lövöldözött, rekedtre ordítozta magát. De a vihar minden jeladását elfojtotta. Ilyen állapotban találtak rá apámék vagy harmadfélórával később.
Ezenközben Lajos, kinek sebe nyilván mégsem lehetett helyesen bekötve, elvérzett…”
Részlet Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című művéből

Térkép